2020. január 20., hétfő - Fábián, Sebestyén
Gyergyószentmiklós címere
Magyar
Címlap arrow Helyi hírek arrow Egy szóvá s egy érzelemmé kellene összeforrni újra
Időjárás
Helyi hírek
Honlap ajánló


gyergyotv.ro

keletinfo.ro

szekelyhon.ro

Gyergyói hírlap


kisujsag.ro
 
Egy szóvá s egy érzelemmé kellene összeforrni újra Nyomtatás E-mail
2011. március 17. csütörtök 14:53
Március 15-én délben szentmisével kezdődött az emlékező-ünnepség. A Szent Miklós templomban Portik-Hegyi Kelemen főesperes plébános prédikációjában elmondta, emberi mivoltunk abban nyilvánul meg, hogy szabadságunk van. Kérdésként fogalmazta meg, hogy kényszeríthetjük-e egymást bármire is, és vajon a kényszerítés nem megy-e a szeretet rovására? Továbbá a közösségben gondolkodás fontosságát hangsúlyozta, kiemelve egy-két mondatot a Miatyánkból. A szentmise végén, miközben sorakoztak a zászlók után a felvonulók, a gyergyószentmiklósi tanácstestület tagjai kokárdákat ajándékoztak az emlékezőknek. Az iskolák diákjai is csatlakoztak a Petőfi- és Kossuth-szoborhoz vonulókhoz. Ezúttal is a Földváry Károly Hagyományőrző Egyesület lovashuszárjai díszítették a sort. A parkban a csomafalvi Petres Ignác Fúvószenekar, Csíki Tibor vezényeltével és az Ipartestület Férfikara, Molnár Katalin karvezető irányításával alkalomhoz illő zenével emelte az emlékezés hangulatát. A Boros Mária színművésznő konferálta ünnepségen Ráduly Kinga szavalt.

Mezei János, Gyergyószentmiklós polgármestere ünnepi beszédében elmondta, 163 évvel ezelőtt a márciusi ifjúság csodát művelt a magyar történelemben.

– A lánglelkű Petőfi Sándor, aki maga is forradalmár költőként írta be nevét a nemzet emlékezetébe, így írt erről a páratlan eseményről, a magyar nép diadaláról:

„A földet, mely koporsó volt
S benn egy nemzet a halott,
Megillettük, és tizennégy
Milljom szív földobogott.


Egy szóvá s egy érzelemmé
Olvadt össze a haza,
Az érzelem «lelkesülés«,
A szó «szabadság« vala.”

Újraolvasva, vagy éppen újrahallgatva e sorokat, a történelem megismétlődésének törvényszerűségét ismerjük fel.

22. éve joggal vallhatjuk magunkat szabadoknak, mert tagadhatatlanul megváltozott az életünk, megszabadulva egy zsarnok elnyomástól.

22. éve szabadon ünnepeljük a szabadság és függetlenség eszményeiért kirobbant forradalom emléknapját is, de az előbbi verssorok hallatán felserken bennünk a vágy, hogy újra együtt kellene dobbanjon a Kárpát-medence magyarságának a szíve. „Egy szóvá s egy érzelemmé” kellene összeforrni újra.

A történelem, a maga visszatérő parancsaival, kivívásra érdemesített feladatával, tőlünk, magyaroktól, gyergyószentmiklósiaktól, erdélyiektől, vajdaságiaktól, felvidékiektől, kárpátaljaiaktól, burgenlandiaktól ugyanazt kéri. Nevezetesen azt, hogy találjuk meg egymást, és építsük fel újra, romjaiból, a nemzeti együvé tartozás fellegvárát.

Nem számít ma már, hogy a vár téglái vallásban, politikai meggyőződésben, világnézetben különböznek egymástól.

Csak az számít, hogy valamennyien a világ egyik legrégebbi nyelvét beszéljük, melynek szépsége és szentsége az Ó Magyar Mária siralom óta nem változott, és a neve magyar. Csak az számít, hogy lelkünk húrjai, a 200 000 népdalunk valamelyikére magyar érzülettel rezonál. Csak az számít, hogy egyedülálló tündérmeséink csodálatos alakjai az anyanyelv elsajátításának felhőtlen időszakát juttatják eszünkbe, melyeket boldogemlékezetű elődeink őriztek meg magyarnak. Csak az számít, hogy az egyetlen nép vagyunk, akit egy szent korona, az örökkévalóságra, nemzetté kovácsol össze, és tart meg magyarnak.

Csak az számít, hogy amit évszázadokon át elrontottunk, csak mi hozhatjuk helyre, több évezredes gyökereinkből nyerve tápláló erőt. Erre szólít fel 2011-ben a márciusi forradalom emlékezete. Ezt a nehéz, de nemes feladatot kivívni, megmaradásunk megkerülhetetlen feltétele. Ha képesek leszünk kezet nyújtani egymásnak, nemzetünk kebelén, bátran idézhetjük Petőfit, mondván:

„A magyar név megint szép lesz,
Méltó régi, nagy híréhez.
Mit rákentek a századok,
Lemossuk a gyalázatot!”

Magyarország csíkszeredai főkonzulja, dr. Mélykúti Ferenc beszédében az ünneplés, az emlékezés fontosságát emelte ki. Mint mondta, március 15-e megdicsőült ünnepünk, a magyar szabadság, a szabadságvágy, a magyar függetlenség egységes ünnepünk.

– Sokan azt gondolják, hogy Magyarország volt, de én szeretném hinni, hogy lesz – fogalmazott a főkonzul, és Széchényi szavaival kívánt a város polgárainak meghitt ünneplést, méltó megemlékezést és céltudatos építkezést.

Az emlékező-ünnepségen Orbán Viktor, Magyarország miniszterelnökének üzenetét is tolmácsolta dr. Mélykúti Ferenc főkonzul.

Intézmények, civil szervezetek, politikai pártok helyezték el a kegyelet koszorúit a Kossuth- és Petőfi-szobornál.

Baricz-Tamás Imola